Így nőnap alkalmából kedveskednék egy univerzális megoldással egy univerzális problémára. Biztos önökkel is megtörtént már, hogy egy ismerősük, akivel hirtelen szakították meg a kapcsolatot küld egy levelet, hogy rég nem hallott önökről, miért nem írnak. Ilyenkor mit is válaszolhatna az ember? Probléma megoldva. Itt egy válaszlevél, csak a nevet kell beilleszteni. Egyfelől összezavarja az illetőt, másfelől azt sugallja, hogy az ő hibája volt. Jó esély van rá, hogy válasz nélkül hagyja. Íme:
Szia xxx!
Hát hamar eszedbe jutottam. Tudom, hogy úgy tűnik hirtelen szakadt meg ez az ismeretség, de az az igazsag - ha visszagondolsz, te is láthatod - hogy a végén már elég erősen lefelé ívelt, még ha kimondatlanul is. Lássuk be, mindkettőnk számára egyértemlmű volt, hogy ez az attitűd nem tud továbbvinni egy barátságot. Ezért bántott iszonyatosan, hogy te végig próbáltál úgy csinálni, mintha ebből semmit sem látnál. Miközben mindketten nagyon jól tudtuk, hogy te tudod, hogy én tudom, hogy te tudod. A bizalmam ilyen megcsúfolása után eléggé nehezemre esett új kapcsolatokat létrehozni, továbbá a régieket ápolni. Nagyon sok jó barátommal megszakadt akkoriban az ismeretség. Persze idővel gyógyulnak a sebek, de senki nem akarja kockáztatni, hogy visszamegy oda ahol kapta őket.
Emlékszem két éve ősszel láttam két kiscicát, ahogy az avarban birkóztak, és arra gondoltam, hogy az állatok kiskorutól azt játszák, hogy bántják egymást, és mikor felnőnek csak a játék veszik ki a képletből. Nálunk embereknél sincs ez másképp. Az agresszivitás, a hidegség sokkal egyszerűbb, egyszersmind gyorsabb út. És mi, akik nem akarunk játszani azokkal, akik indulatosak; mindig alul maradunk. Az egészben a szörnyű, hogy a másik nem is látja, hogy fuldoklunk.
Igazából ennyi a nagy megfejtés. Fárasztó az árral szemben úszni. A fáradt ember meg jobb ha kerüli a mély vizet.
aláírás
